Furdancs

Biztos többen vagyunk úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amiből egyszer még szeretnénk egy sajátot gyártani. Nem készen megvenni, hanem összerakni, lehetőleg az utolsó csavarig a saját kezünkkel. Ez vérmérséklettől és irányultságtól függően lehet egy saját tervezésű buggy, vagy egy vitorlás hajó, vagy épp egy telecaster stílusú elektromos gitár. De ha vonzódunk a minőségi zenehallgatáshoz, lehet ez a saját projekt akár egy klasszikus angolszász kinézetű hangsugárzó-pár is.

Mert egy saját konstrukciójú és építésű hangsugárzó a minimum amit egy férfiember el kell készítsen mielőtt a sírba teszik. Igaz, ha jobban utána olvasunk a témának, netán a klasszikusnak mondható szakirodalmon (HFM) nevelkedtünk, pontosan tudhatjuk, hogy házilag elfogadható hangú szerkezetet úgysem tudunk építeni. És bár igaz, hogy ez ennek ellenére azért sokaknak már sikerült, de Ők nyilván nem olvasták a megfelelő odafigyeléssel az erről szóló szakirodalmat.

Én sajnos olvastam, épp ezért évek óta nem tudtam rászánni magam a végső lépésre, a rajzolgatáson nem jutottam túl. Aztán a tavalyi év közepén valami megváltozott, elkezdtem komolyabban keresgélni, miből és hogyan kéne összeállítani a hangdobozaim.  Anno persze én is átestem a Videoton/Orion hangsugárzók időszakán, aztán ahogy kinyílt a világ, lettek Mission, Tannoy, Wharfedale dobozaim.  Jók is voltak, de folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy bizony egy saját készítésű doboz volna az igazi.  Jómagam általában állványos 15-25 literes kétutas hangsugárzókat használtam, tehát ezt a méretosztályt céloztam meg most is.

Az alapkoncepcióm az volt, hogy csinálok egy brutálisan masszív tömör fa dobozt, okosan méretezve és kellően csillapítva, aztán teszek bele valami rendkívül olcsó hangszóró szettet. Itt ugye még az volt az elgondolásom, hogy majd én megmutatom, a gondos kivitelezés micsoda jelentőséggel bír, és mennyit számít, még olcsó hangszórókkal is csodákra képes.

Viszont, ahogy elkezdtem keresgélni a hangszórókat, mind több a tárgyban íródott blogot és hozzászólást olvastam. És kezdett tisztulni a kép: Nem várhatok csodát eleve gagyi hangszóróktól, bármennyire is profi maga a doboz. Így aztán elkezdtem jobb nevű, ismertebb gyártók termékei közt nézelődni. Az első megtorpanás rövidesen be is következett, amikor ráébredtem, hogy a már jónak mondott (amolyan, a high-end kategóriába már bele-bele szaladó) hangszórók milyen iszonyú drágák. Elég hosszú ideig morfondíroztam azon, érdemes e annyi pénzt kiadni pusztán négy hangszóróért, amennyiért gyári, komplett, mondjuk Mission hangdobozokat kapnék. Hiszen azok biztos jól szólnak, az én esetemben meg azért lutri a dolog, de legalábbis akár hosszabb kísérletezést és módosítgatást is igényelhet egy korrekt hangminőség elérése.  

Aztán persze kapcsoltam, hogy hát épp az a lényeg! Hogy gyártani szeretnék, ha elsőre nem a legtutibb, az csak jó, mert lehet tovább módosítani, esetleg a hibákból okulva újabb fadobozokat gyártani. (Annyira úgysem lesz rossz, különösen hogy tudni fogom mennyi munka van benne, és mennyi pénz...)

Közben persze azért folyamatosan nézelődtem, hogy milyen gyártó termékét választanám.  Nyilván jó lett volna egy általam már ismert hangsugárzó gyártó által is beépített hangszóró-készletet használni. Azonban a Mission és a Tannoy esetében nem tudtam igazán meggyőző adatokat lelni arról, hogy a piacon elérhető hangszórók valóban ugyanazok-e, mint amit ezek a gyártók a kész dobozaikban használnak. 

Az is kiderült, hogy - miután azért nem vagyok szakértő, és a hangszórók pontos bemérésére, a valós frekvenciagörbék kiderítésére sem szaktudásom sem felszerelésem nincs - olyan gyártó kellene, ahol lehetőleg minél szélesebb körű támogatást és adatokat adnak. Ilyen cég azért túl sok nincs, legalábbis elérhető közelségben. Végül a Visaton lett a választott, egyrészt mert az általam kinézett hangszórókról egy csomó jót olvastam, másrészt mert nagyon bőséges háttérinformációkat tartalmaz a honlapjuk, a méreteken és a szokásos frekvencia-táblázatokon kívül rengeteg dobozépítési és méretezési mintát, adott hangszórókhoz és dobozmérethez méretezett keresztváltó kapcsolásokat.

Ki is lett választva a szükséges hangszóró pár, körbenéztem a neten hol lehet a legjobb áron beszerezni, és miután meglettek a konkrét típusok, elkezdhettem a doboz tervezését és készítését. Mert bár a Visaton oldalán konkrét tervek is vannak szép számmal, azért nem volt kétséges, hogy ha már egyszer saját magam készítem a dobozt, akkor az valóban térjen el minden más hasonlótól. Persze az ott megtalálható irányadó számok azért sokat segítettek a tervezésnél. Mint írtam fentebb, a legjobb tapasztalataim mindig is a Mission kis hangsugárzókkal voltak, tehát ezt is egy azokhoz hasonló arányban akartam elkészíteni, és a mély-magas hangszórók fordított beépítését (tehát hogy a mély lesz felül) is lekoppintottam, és bár erről is megoszlanak a vélemények, szerintem ez inkább esztétikai elem, mint sem komoly minőségbefolyásoló tényező. Mindig nagy barátja lévén a "kompozit" anyagok alkalmazásának, azt tudtam, hogy többrétegű falakkal, különböző anyagok összeragasztásával készül a doboz. Természetesen minden csak ragasztva lesz, a mai ragasztók amúgy is jobban tartanak bármely más kötésnél. Végül egy forgácslap-MDF-bükk rétegeltlemez "szendvics" adja a doboz oldalait és előlapját, tömör bükk vázszerkezettel. Azt várom a konstrukciótól, hogy a mindenféle haszontalan rezgéseknek (amelyek ugyebár a doboz oldalain ébrednek) létrejönni sem lesz módjuk. Bár nyilván van millió olyan vélemény, hogy a doboz oldalainak túlmerevítése csak más tartományba tolja a rezgéseket, ahol aztán még nehezebb lesz csillapítani azokat. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy a különböző anyagok különböző frekvenciákon rezegnek, és szerencsés esetben képesek lesznek csillapítani egymás rezgését.

A dobozok elkészítése haladt is, bár igen lassan, gyakorlatilag hetekig készültek, néha napokig nem történt velük semmi… De azért elérkezett a felületkezelés ideje is lassan. Eddigre ugye szépen kimartam már a tervezett hangszórók helyét. Aztán a pácolás lakkozás közepén rádöbbentem, hogy hát bizony ahogy a dolog kinéz, 100e Ft körüli pénzem a szükséges 2x2 hangszóróra bizony nemigen lesz a közeljövőben. Ha erre várok soha nem készül el a doboz. Pont ekkor olvastam egy konstruktőr honlapján, hogy első hangsugárzónk építésekor teljesen felesleges túl drága elemeket használni, úgyis lesz elég buktató, nyugodtan próbálkozzunk középkategóriás hangszórókkal. Meg is győztem magam, így végül is kerestem a Visaton választékában két ugyanilyen méretű, de alacsonyabb árú hangszórót. És gyorsan megrendeltem őket, mielőtt meggondolom magam. Összeírtam a szükséges csillapítóanyagokat, kivadásztam a megfelelő reflexcsövet és keresztváltó-alkatrészeket, és megrendeltem ezeket is.

Ezek lettek végül. Középkategóriás darabok, egész szép hangú dobozok is készülnek velük. Persze nem egy High-end kategória, de az ár is csak alig negyede az eredetileg tervezett  - és a szakirodalom által nagyon ajánlott - AL170/KE25SC kombónak...

Közben a doboz lakkozódott–csiszolódott–lakkozódott-csiszolódott és egyre jobban tetszett. Rám ugye jellemző, hogy tetszenek a régies, kopott tárgyak, de az igazán patinásakat, amelyeket már ezer ember keze koptatott, nem annyira kedvelem, sokkal inkább bejönnek a replikák, tehát a régi tárgyak mai után építései. Hamar rájöttem, hogy ennek a doboznak is jót tenne egy ilyen kúra, így elkezdtem variálni a lakkok fajtáit, így hozva létre néhány részen némi kopott jellegű felületet illetve némi repedezést is, amolyan „decoupage” stílusban. A végén átpolíroztam azért, de ezt sem teljesen egyenletesen, le ne bukjak.

Ilyen a repedeztetett lakkréteg. Roppant antik...

Reményeim szerint most már simán lehet kreálni egy történetet hozzájuk, amelyben leírom, hogyan és milyen viszontagságokon keresztül jutottak el az oxfordi egyetemi könyvtár szivarszobájából az én nappalimba. Amúgy végül így néz ki:

Aki ilyesmin töri a fejét, jó ha észben tartja, hogy a doboz faanyagán és a szükséges hangszórókon kívül még elég sok mindenre lesz szükség, egy minőségi keresztváltó alkatrészei nem olcsóak, de ugyanez elmondható a jobb csillapítóanyagokról vagy akár a hátoldali csatlakozókról is. Tapasztalatom szerint az igényesen kivitelezett doboz (fa-) anyagköltségeit megduplázzák ezek a folyamatosan felmerülő, de szükséges cikkek. Ennek a doboznak a belső csillapítására nyitott cellás hablemezeket használtam. A reflexcső környékét érdemes kitölteni mindenféle szálas anyaggal is, erre vannak szintetikus gyapjú jellegű anyagok, de az igazi a valódi gyapjú. Ezt elég drágán árulják. Még szerencse hogy én jóban vagyok a helyi juhásszal, így egy szatyor hangszigetelést kértem tőle ajándékba:

Igaz, ezt még át kell mosni, mert igen sáros, ugyanakkor abszolút természetes megoldást fog hozni a mindenféle ide-oda verődő kósza hanghullámok megfékezésében.

A doboz végül elkészült. Most biztos sokan kíváncsiak arra, hogyan is szól? Ezt azonban sajnos még nem tudom, ugyanis a keresztváltók még nem kerültek beépítésre. Az biztos, hogy lesz még dolog, mire úgy fog szólni ahogy elképzelem.

A belső csillapítóanyagok és a reflexcső finomhangolása még várat magára, de olyan apróságok is vannak, mint a hangszórók rögzítésére szolgáló csavarok cseréje jó formájú, feketére eloxált darabokra. Mindenesetre a bakancslistámon most már eggyel kevesebb tétel van, ámbár az sem nem kizárt, hogy fog még készülni a kezem alatt hangsugárzó… Mert hangsugárzót építeni bizony jó dolog!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.