Furdancs

Az elhasznált alkatrészek otthoni, főképp dekorációs célú újrahasznosítása örök divat. Persze hogy ezek épp illenek-e egy lakásba, az mindig egyedi elbírálás kérdése, mint ahogy az is, hogy milyen szintig vagyunk hajlandóak felújítani az így hasznosított alkatrészeket. Sokan pont azt szeretik, ha ezeken látszik hogy bizony nem újak, történt velük már egy és más... ilyenkor épp csak a nagyon potyogós leveles rozsdát kell eltávolítani, és már mehet is a lakásba mondjuk a roncstelepen talált tekercsrugó, vagy épp a műhelyben már nem használt rámpák...

Pontosabban nem is csak egy tyúkja, hanem akár egy teljes baromfiólnyi szárnyasa is. Mert a tyúk jó, abból lesz a tojásrántotta és a rántottcsirke, sőt, a tyúkhúsleves is. A városi tyúktartás valódi probléma manapság. Sokan vannak, akik egy fárasztó nap végén megérkezvén belvárosi vagy lakótelepi lakásukba, azzal szembesülnek, hogy az ott tartott baromfiak megint szerteszét kóboroltak a szobákban, vagy akár az egész emeleten. Ilyenkor a megvadult szárnyasok összeterelgetése mindig szegény tyúkgazdára vár. Sajnos mindez idáig nem volt kellően urbánus, ugyanakkor a tyúkok számára is elfogadhatóan trendi de mégis lakályos tyúkketrec a piacon.

A posztunk címe lehetett volna az is: 'A csomók alkonya'. Azt gondoljuk, nem csak a barkácsoló emberekre jellemző, hogy gyorsan, masszívan, de azért oldhatóan szeretnénk rögzíteni valamit. Ez lehet egy összetekert fülhallgató vagy laptoptöltő vezeték, egy kerti locsolócső vagy a kompresszor tömlője, de akár egy szerszám is, amit munka közben nem szeretnénk letenni a sárba.

Megint posztbejegyzést kell írni. De miről? Ez a nap is pont úgy kezdődött mint a többi. Egyszer csak reggel lett, kikászálódtam az ágyból, kerítettem kávét, stb-stb… most meg már este van. Mindjárt lehet menni aludni megint. (Mondtam már, hogy milyen gyorsan elszáll az élet?)

Biztos többen vagyunk úgy, hogy vannak bizonyos dolgok, amiből egyszer még szeretnénk egy sajátot gyártani. Nem készen megvenni, hanem összerakni, lehetőleg az utolsó csavarig a saját kezünkkel. Ez vérmérséklettől és irányultságtól függően lehet egy saját tervezésű buggy, vagy egy vitorlás hajó, vagy épp egy telecaster stílusú elektromos gitár. De ha vonzódunk a minőségi zenehallgatáshoz, lehet ez a saját projekt akár egy klasszikus angolszász kinézetű hangsugárzó-pár is.

Ezt a posztot még vagy fél éve kezdtem írni, aztán valahogy félbemaradt, nemcsak a poszt persze, hanem a projekt is. Aztán közben elkészült egy másik Furdancs óra is Tákolmányi kolléga interpretálásában. (Annak címére reflektál ennek a posztnak a címe...) Szóval ez az ötlet majdnem feledésbe is merült, de miután jön az év vége, és ilyenkor célszerű megszabadulni a mindenféle magunkkal cipelt balanszoktól, hát gyorsan befejeztem...

Műhelypakolás közben a kezembe akadt egy régi, fúrógépre szerelhető körfűrész-feltét. Ahogy nézegettem, hogy mire lenne jó, rájöttem, hogy a véletlen a kezembe adta a tökéletes Furdancs blogos kandalló-óra alapját.

Az úgy volt, hogy egy barátomnál járván mutatott egy frissen vásárolt T…. gazdaságos lámpaernyőt, amelyről csak otthon állapította meg, hogy E14-es foglalathoz való, nem a vastagabbik E27-hez, amire szüksége lett volna. Miután az ernyő szerintem mutatós, magamhoz vettem, hogy kitalálok hozzá valami hasznosítási módot.

Merüljünk el a polcok világában! Ma már olvashattatok a rendkívül izgalmas polctartókról. Posztunkban leginkább a különböző fajtájú és diszkréciójú megoldásokat vettük sorra. A polcok világa azonban nem ér itt véget. Ez az alapvető tárolóalkalmatosság, bármennyire is furcsa, de sok kreatív szakinak, vagy akár designernek indítja el a fantáziáját. Összegyűjtöttünk párat a legjobbak közül. Csodálkozzunk együtt!

Felhívással fordulunk a Furdancs blog olvasóihoz. A helyzet az, hogy meglehetősen nagy állatbarátok lévén igen komoly mennyiségű állateledeles konzervdobozunk gyűlt össze. Persze konzervdobozból sok mindent lehet csinálni, a mellékelt képeken van is pár ötlet lámpástól a virágcserépen át a cipősarokig. Mi azonban azt gondoljuk, a Furdancs blog olvasói talán ezeknél is jobb és újszerűbb felhasználást tudnak javasolni.

A "dekoráció" kifejezésnek van egyfajta kézimunka szakkör feelingje. Nem hiszem azonban, hogy a kreatív kismamák felsőmarón tolnák az anyagot, illesszük hát be a faliképekkel való kísérletezést a barkácsolás kategóriába. Az elkészült művek stílusát némi David Lynch-es romantikával fűszerezett naiv (erdei) fantasy és a népi absztrakt irányzat közé lőném be.