Furdancs

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

Nos. Az említettek valóban mindennapos és bosszantó problémák. És persze vitathatatlan, hogy ha a megoldásukra valóban jól használható módszereket és tanácsokat adunk, akkor igazán jól szolgáljuk a köz belénk helyezett bizalmát.

Ugyanakkor mi itt a blognál, (én legalább is bizonyosan) nem gondoljuk, hogy csak a mindennapi problémák elhárításában kéne kimerüljön egy blog, vagy mondjuk akár egy minket olvasó ember élete. A világ színes, és egy rakás szépséget is tartogat. Persze ezek észrevételéhez képesnek kell legyünk elvonatkoztatni a csöpögő csap problémájától, és kicsit a napi gondokon kívüli világot is szemügyre venni. Mert van ilyen világ, és mindenki számára elérhető.

És miért ne adhatna ötleteket a Furdancs blog a világnak ezekhez a szépségeihez is? Ha ugyanazzal a tudással, amivel a lötyögő eresztékű széket megjavítjuk, rendbe tudunk hozni egy 100 éves zenedobozt, ha ugyanazokkal a szerszámokkal, amelyekkel megjavítjuk a lógó kertkaput, újjá alkothatunk egy öreg csónakot, ha képesek vagyunk megragasztani egy törött nyakú gitárt, vagy ha újjá éleszthetünk egy régi lemezjátszót, miért ne tennénk? Az életünk jó része persze a mindennapi tárgyak között telik, és a kényelmünkhöz, életszínvonalunkhoz is ezek teremtik meg az alapokat.

De az életünk igazi minőségét nem ezek határozzák meg.

Kevéssé valószínű, hogy egy ilyen járművel járnánk dolgozni, vagy épp a sarki boltba. Ugyanakkor azok számára, akik érdeklődnek a kerékpárok, vagy akár csak a technika iránt, biztos hogy jó érzés pusztán ránézni is egy ilyen gépre. Miért ne áldozhatnánk arra az időnk és a pénzünk, hogy rendbe hozzunk egy ilyet, ha épp lehetőségünk nyílik rá?

Ha volna otthon egy ilyen rádióm, nem hiszem, hogy többet hallgatnám rajta mondjuk a Dankó rádiót, mint most teszem. (A nullához konvergáló értékről van szó.) Ettől függetlenül, abszolút biztos vagyok abban, hogy jobban érezném magam a birtokában, mint nélküle. Egyszerűen azért, mert szép, és mert rengeteg olyan pluszt ad pusztán a látványa is - gondolatokat és érzéseket a korábbi korok technikájáról, életéről - ami igenis képes jobbá tenni az életemet. Még úgy is, ha közben tudom, hogy a fürdőben a kád csapja kicsit csöpög.

Egy megfelelő minőségben meghallgatott zeneszám, egy saját kezünkkel alkotott, öncélú, de gyönyörű dísztárgy, egy saját magunk által felújított régi kerékpár, írógép vagy épp csónak sokkal több pluszt tud adni, mint bármilyen használati tárgy.

De száz szónak is egy a vége: a hasonló jellegű írásoknak bizony továbbra is helyük lesz itt a blogon. Mert az élet ugyan fontos, de a minősége sem elhanyagolható...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.