Furdancs

Számos lakáshoz viszonylag nagy hall tartozik, amelyben lakni is lehetne, ha nem kellene attól tartani, hogy bárki, aki éppen becsönget, közvetlenül a lakás közepébe toppan be. Ideális lenne tehát egy leválasztott kis előtér. Nemcsak számos régi épületben adódik hasonló probléma, de néha az újabban épült lakásokban is. A nagy helyiségek használata gyakran gondot okoz, mivel a családtagok lakásigényeit nem könnyű egy kalap alá hozni. Egyikük szívesen hallgatna zenét vagy tévézne, míg másikuk nyugalmat keresne vagy csendben szeretne olvasni, tanulni.

 Ha azt szeretnénk, hogy inkább két kisebb szobánk legyen egy nagy szoba helyett, ez a korszerű szárazépítési módszerekkel még bérlakásokban is könnyen megvalósítható. A helyiség megosztásának mindig az az alapfeltétele, hogy az ablakok némileg kedvező helyen legyenek, közvetlen természetes fényt juttatva a kettéosztott helyiség mindkét felébe. Sokan úgy akarják megosztani a helyiséget, hogy azért a két rész ne különüljön el teljesen egymástól. Ilyenkor jó megoldásnak kínálkozik egy olyan boltíves nyílás, amely példánkhoz hasonlóan függönnyel zárható le. Így a lakályos hallt elválasztja a tulajdonképpeni bejárati tértől.

Anyagszükséglet: 4 × 6 és 6 × 6 cm-es lécek, 13 mm-es forgácslap, csavarok és dűbelek, krepp ragasztószalag, 12,5 mm-es gipszkarton lapok, csatlakozótömítés, gyorsépítőcsavarok, hézagerősítő szalag, glettelő- és hézagtömítő gipsz, mélyalapozó.

A boltív könnyen megépíthető. Íves körvonalát többnyire két forgácslapból alakítják ki, amelyek közé 25…30 cm-es közökben kb. 3 cm széles léceket csavaroznak. Ezekre fekszik majd fel a gipszkarton burkolat.

A lécek elhelyezéséhez a forgácslapokból kivágott íveken nem kell munkaigényes bemetszéseket készíteni. Elegendő, ha a léceket pontosan a két ív közötti távolság méretére daraboljuk és a forgácslapok közé helyezzük, majd azokon át csavarokat hajtunk a lécek bütüjébe.

Az íves rész burkolására különleges hajlékony lapokat vagy közönséges gipszkarton lapokat használhatunk. Elég, ha az utóbbiakat finomfogazatú fűrésszel vagy rókafarkfűrésszel a vastagsága feléig párhuzamosan befűrészeljük, hogy hozzá lehessen őket illeszteni a kerekítéshez. Attól függően, hogy az ívet mekkora sugárral alakítjuk ki, a bevágásokat sűrűbben vagy ritkábban kell elhelyezni. A túl nagy közök csúnya sokszöget hoznak létre, amelyen viszonylag sok glettelést (simítást) kellene végeznünk, hogy végül mégis szép ívet kapjunk. Sokkal előnyösebb hajlítható gipszlapokat használni. Ezek 6 mm vastagságú, 240 cm hosszúságú és 120 cm szélességű lapként kaphatók a kereskedelemben.

Célszerű előbb a válaszfal külső és belső oldalát burkolni és az ívdarabot csak azután beilleszteni. Az ívdarab hosszanti éleit beépítés előtt le kell törni, hogy könnyebb legyen tömíteni.

Boltívváltozatok
A boltívek nemcsak építési mélységükkel és sugarukkal nyújtanak sokrétű variációs lehetőségeket. Függönnyel láthatók el, esetleg tolóajtóval, amely eltűnhet a fal belsejében. A körívet két oldalpolccal is kombinálhatjuk. A polc forgácslap-kivágásokból, egy függőleges pofából és a polc lapjaiból áll, amelyeket a pofával össze kell csavarozni vagy dűbelezni és ragasztani. A lapok másik végükkel hornyokba illeszkednek, amelyeket a gipszkarton burkolat megszakításával kell kialakítani. A polcot ragasztással és hagyományos fatiplikkel vagy ferdén becsavart, hosszú önmetsző csavarokkal kell a tartóvázhoz erősíteni. Folytatjuk

A gipszkarton korunk kedvelt szárazépítészeti megoldása. Szakszerű felhasználásához ajánljuk Erich H. Heimann: „Gipszkarton lapok felhasználása” című szakkönyvét. Néhány fejezetet - a szerző engedélyével - kedvcsinálóként adunk közre belőle, ezt olvashatták a fentiekben. A teljes könyvet megvásárolhatja a kiadó webáruházában.

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.