Furdancs

Itt a munka ünnepe! Ez egy barkácsblogon nyilván különösen fontos esemény. Ünnepeljük hát mi is. Tehetjük ezt majálisozással, bár az igazi felvonulásokra már kevesebb alkalom kínálkozik, mint néhány évtizeddel ezelőtt. De azért némi nosztalgikus virsli-, perec-, és vattacukorevésre  biztos találunk lehetőséget.

Azonban nyilván sokan vagyunk, akik a munkát munkával ünnepelnék. Még akkor is, ha épp nem a virsli-, perec- és vattacukorbizniszben dolgozunk.

Hanem - mondjuk - szeretnénk felhasználni a négynapos hétvége első napját, és lebontanánk a régi és ócska kerítésünket, hogy négy nap alatt építsünk valami újat és gyönyörűt. Mert négy nap hosszú idő. Be is szereztem egy igazi hamisítatlan amerikai stílusú kerítésépítő szerszámot erre a célra, már jó ideje.  A szerszámról eredetileg épp itt a blogon szereztem tudomást.

Ahogy megláttam, azonnal bevillant a kép, ahogy farmerben és feltűrt ujjú kockás ingben, a fantasztikus fogóval a kezemben állok a telekhatáron, miközben szinte fénysebességgel nő ki a szép új kerítés a földből. Süt a nap, csillog a szerszámacél, miközben a háttérben fújja a szél a szivattyút hajtó szélkereket.

Tehát a munka ünnepén kerítést kellene csinálni.

Igen ám, de a kerítésen belül is volna tennivaló, a fű például nagyjából térdig ér, csak néhol magasabb kicsit. Tehát ezt is el kéne kezdeni levágni.

Szinte magam előtt látom: berreg a fűnyíró, száll a frissen vágott fű, a levegőt betölti a friss fű illata. Süt a nap, csillog a fűnyíró motor, a háttérben finoman lengeti a szellő a fák apró zöld cseresznyékkel teli ágait.

Egy ilyen hosszú hétvége a barátok fogadására is remek alkalom. Persze ehhez érdemes kicsit rendbe hozni a lakást, és persze az udvaron is találok biztos némi rendezni valót. Ha már évente egyszer kijön pár rég nem látott barát, legalább tiszta és rendes portát találjanak.

Milyen szép kép: ülünk kint a teraszon a májusi napsütésben, kezünkben poharak, a levegőt vidámság és barátság járja át.  Igazán méltó május elsejei hétvégi programnak tűnik.

Azonban azt is tudni lehet, hogy lehetséges bizony más nézőpont is:

A kerítés javítása után el kell tüntetni a lebontott régit. A fű levágása után meg kell pucolni a fűnyírót. A barátok után mosogatni kell, felmosni, csikket összeszedni…

És mégis, hogy néz már ki, hogy az ünnepen - ha már a sors kegye folytán nem a virsli-, perec- és vattacukor iparból élünk - dolgozzunk? Nem jobb idea-e keresni valami kellemes szabadtéri rendezvényt, ahol találkozhatunk a barátainkkal, és nyugodtan tudunk virslit, perecet és vattacukrot enni? 

Azt hiszem, inkább ezt teszem én is. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.