Furdancs

A barkácsoló ember a legtöbb esetben érdeklődőbb is az átlagosnál. Aki késztetést érez magában arra, hogy saját maga javítson meg valamit, vagy akár új tárgyakat alkosson, az általában a környezetét is nyitottabb szemmel nézi, és bizony sok mindent észrevesz, amit az átlagos járókelő természetesnek és megszokottnak fogad el. Pedig sokszor épp ezeknek a megszokott, időtlen idők óta látható tárgyaknak van a legérdekesebb történetük.

Ilyen észrevenni valót egy városi séta alatt is találhatunk, és persze nemcsak itthon, hanem mondjuk minden városok mintapéldányában, New York-ban is. A most bemutatandó technológia számunkra mindenképp érdekes lehet, bár úgy hírlik, a legtöbb New York-i lakos sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az általuk lakott toronyházakban hogyan is jut el a víz a lakások csapjaihoz.

Alcím lehetne "Fémipari költészet", mert költöttem némi pénzt mostanában a barkácsműhely pattintott vaskorszakba lépése alkalmából. A vásárlások tapasztalatait és az apróhirdetések közti tallózgatások benyomásait szeretném megosztani. Reprezentatív statisztikára vagy letisztult bölcsességre ne számítsanak, pusztán rávilágítok néhány jelenségre.

Sirámaim között pihentetésképpen nézegessünk idős esztergákat illusztráció gyanánt, igazán tiszteletreméltóak.

Pontosabban nem is csak egy tyúkja, hanem akár egy teljes baromfiólnyi szárnyasa is. Mert a tyúk jó, abból lesz a tojásrántotta és a rántottcsirke, sőt, a tyúkhúsleves is. A városi tyúktartás valódi probléma manapság. Sokan vannak, akik egy fárasztó nap végén megérkezvén belvárosi vagy lakótelepi lakásukba, azzal szembesülnek, hogy az ott tartott baromfiak megint szerteszét kóboroltak a szobákban, vagy akár az egész emeleten. Ilyenkor a megvadult szárnyasok összeterelgetése mindig szegény tyúkgazdára vár. Sajnos mindez idáig nem volt kellően urbánus, ugyanakkor a tyúkok számára is elfogadhatóan trendi de mégis lakályos tyúkketrec a piacon.

Mielőtt a bonyolult esztergákkal és marógépekkel ismerkednénk, kezdjük az alapoknál, a kalapácsnál. Fémipari sorozatunk következő fejezeteiben a (nyolc napon túl) maradó alakváltozásokkal foglalkozunk, mint a nyújtás és egyengetés.

A maradó alakváltozáshoz szükséges külső erőt kézi megmunkáláskor rendszerint kalapács közvetítésével adjuk át az anyagnak. Később a gépi megmunkálás is bemutatásra kerül.

Napokon belül vége a télnek. Ráadásul az idő is enyhére fordult. Persze nyárig még sok minden történhet, azonban van néhány olyan kerti tevékenység, aminek mindenképp muszáj akár már most hétvégén nekilátni, mert könnyen kifuthatunk az időből.

Fürdőszobák tömegei várnak korszerűsítésre. Akár az idő, akár a divat járt el felettük, az épületgépészet felújításával is napirendre kerülhetnek a munkálatok. Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből most egy komplett hidegburkolási project lépéseit vesszük sorra. Fotónk csak illusztráció, az eredeti tér és pénz határt szabhat fantáziánknak, de alkualapnak megfelelő elképzelés az alábbi kis fürdőszentély.

A könyv nem tér ki erre a fontos momentumra, de tervezéskor első dolgunk legyen tartalék WC- és tisztálkodási lehetőség keresése.

Anno a házunk vásárlásával tettünk szert egy felújításra váró kéményre. Hogy valaha be volt e fejezve és került e rá fedlap, a múlt homályába vész. Mindenesetre a felső nyolc sor egyre hézagosabb fugázása, és a kéményseprő évenkénti ellenőrzésekor egyre aggodalmasabb ábrázata, valamint a törvény szigorával való fenyegetés miatt cselekvésre szántam el magam.

Állványzatot a családból összehordott alulétrákkal, bontott raklapokból megmaradt stafnifákkal, és némi colos deszkákkal történt merevítéssel sikerült rögtönözni. Az ijesztő látszat ellenére elég stabil lett, még a csigával terhelten is.

Bár a fűtési szezonnak lassan vége, az általányt fizetők egész évben szembesülhetnek a fűtési költségekkel.

Egy-egy számla kézhezvételekor sokféle gondolat megfordulhat az ember fejében, köztük a "most már tényleg csinálni kell valamit, ez így nem mehet tovább" jellegűek is. De mit tehetünk?

Fémipari sorozatunkban ma elértünk a mérő- és ellenőrző eszközök taglalásának végére. Már csak gondozásuk és megóvásuk szabályait kell eszünkbe vésnünk, hiszen sérülékeny és néha igen értékes tárgyak ezek. Az illusztrációk alatt az itthon vásárolható mérőeszközökből olvashatnak egy válogatást. Állunk leesik, hogy milyen árazási rekordokat produkál a finommechanikai ipar (sorozatunkban később majd felbukkannak a mérőhasábok is). Talán ez nagyobb nyomatékot ad a megóvás lent ismertetett szabályainak.

Ha felmerül a kérdés, hogy miért fizetnek milliós összeget egy készlet fémhasábra… azért mert az az etalon mindig ugyanakkora, mint amit ráírtak. A kis barkácsműhely nem igényel természetesen 0.001 mm pontosságú méréseket, ezeket leginkább az iparban használják vagy laboratóriumi célokra, illetve hitelesítéshez. Ha rábukkannak hagyatékban vagy bolhapiacon egy hasonló eszközre, nézzék meg figyelmesen, lehet, hogy értékes műkincset találtak. A rekordok listáját a felső polcról (prémium termékek közül) válogattam, de még a nagypapitól örökölt mezei tolómérő is megérdemli a gondozást.

Egyszer élünk, vagy addig sem. Erich H. Heimann "Hidegburkolás lépésről-lépésre" című könyvéből szemezgetünk egyszerűen kivitelezhető hidegburkolási ötleteket. A teljesség kedvéért közöljük ezt a részt, hogy lám, ilyen is van. Azonban magánvéleményem, hogy mikor 230V fütyül a talpunk alatt, inkább hívjunk szakembert a kivitelezésre.

Anyagszükséglet: csempe-fűtőelemek külön tervezés alapján, padlófűtéshez használható csemperagasztó, süllyesztett szerelvénydoboz, műanyag cső, rögzítőbilincsek, időkapcsoló, ill. termosztát.