Furdancs

Barkácsolni jó - legalábbis amíg örömünket leljük benne - ám eme örömöt nagyban lerontaná, ha azt sikerülne leégetnünk, s még inkább, ha még meg is sérülnénk a tűzben. Éppen ezért érdemes néhány percben átgondolnunk, miképp is kerülhetjük el ezt.

Szakmabeli vendégszerzőnk kérésünkre megosztja olvasóinkkal gyakorlatias és életszerű tippjeit a műhelytűz megelőzéséről. Olvassák figyelmesen és szeretettel Ócsai Gábor írását.

Egy szép napon elhalálozott a fürdőszobai borotválozótükör feletti fényforrás. Azért hívom így, mert igazából ezt a világítótestet másképp nevezte a szakember a szaküzletben. Szerintem neoncső, de ő kapva kapott az alkalmon, hogy azonnal megsemmisítsen és a portások és önjelölt szakmai kiskirályok képzeletbeli trónjára ülve helyreigazítson, elvégre én volnék a vevő. A vevő meg ugyebár ne érkezzen felkészületlenül, csapnivaló hozzáértéssel az üzletbe. Szóval nem neon, hanem valami más. Elmagyarázta, hogy technológiailag más a neon és más ez, ráadásul a neon kevesebbet is fogyaszt. Hittem neki, de nem is nagyon volt más választásom, és most előre is szaladtunk a történetben.

Mr. Furdancs irodai forgószéke után az én munkás fotelem mondta fel a szolgálatot. Beépített anyagai minőségét tekintve már újkorában hulladék volt, bár a sokkal drágább típusok is hajlamosak jobbra dőlve deformálódni. Talán mert mázsa körüli testtömegű felhasználók Rodin "Gondolkodó ember" pózába görnyedve aszimmetrikusan túlterhelik az anyagot.

Illusztrált munkanaplómban a javítás mellett az alkatrészek számának drasztikus leépítését és optimalizálását is megfigyelhetik némi forgószék-anatómiai ismeretekkel bővítve.

A legprecízebb és leggondosabb olvasónkkal is megesett már biztos, hogy valami fontosat otthon felejtett. Egy pénztárca, olvasószemüveg, mobiltelefon bizony nagyon tud hiányozni nap közben. Különösen akkor, ha a mostani trendeknek megfelelően valahol a városon kívül, az agglomerizációban lakunk, és az elfeledett tárgyakért visszaszaladni mondjuk két órányi autózást (annak költségvonzatával is) jelent. Egy már elmúlt, szebb és békésebb világban erre a célra remekül megfelelt egy komornyik, vagy egy inas. Gondoskodott arról, hogy a ház az ajtón kilépő ura mindent magával vigyen, amire szüksége lehet.

Kevésbé pontos mérésekhez az acélmértéket, a tokos acél mérőszalagot és a mm-beosztású acélvonalzót használjuk. Ezeknek a nem állítható mérőeszközöknek legnagyobb mérési pontosságuk 0,5 mm. Fél és egész mm közötti értékeket csak "becsléssel" tudunk meghatározni.

A mérték beosztása 1 milliméteres. A beosztás a hosszirányra merőleges és a mérték homlok- felületénél kezdődik. A beosztást osztógéppel készítik, minden ötödik mm-t hosszabbított vonallal, minden tizedik mm-t még hosszabb vonallal jelölnek meg és számozással látnak el. A számozás a cm-ek számát adja.

A fával való fűtés egyre népszerűbb, mert a gázhoz képes olcsó, a központi fűtéstől eltérően szabályozható (mármint felfelé is), illetve nem kell figyelni a gázcső végét, hogy szomorúak-e az oroszok. Több munkával, szennyeződéssel jár, mintha csak megnyomjuk a gombot a gázkazánon, ez igaz. Ellenben korlátlanul felhalmozható és skálázhatjuk a költségeket, hogy konyhakész, kugli vagy méterfa alakban vásároljuk és magunk fűrészeljük-hasogatjuk fel a szomszédok nagy örömére.

Pontosabb (0,1-0,05 mm pontosságú) méréseket tolómércével végzünk. A tolómérce a műhelygyakorlatban legáltalánosabban használt mérőeszköz. Többféle mérésre alkalmas (hosszúság, vastagság, külső és belső átmérő, magasság, mélység).

Jött két privát hozzászólás a lemezjátszós sorozathoz, ezek adták ennek a posztnak az apropóját. (Jött több is, de ez a kettő volt úgymond negatív.) Szóval, a hozzászólások lényege nagyjából annyi volt, hogy ez egy fúró-faragó blog, ahol az emberek mindenféle, a napi használati tárgyaikkal kapcsolatos problémára keresnének megoldásokat, ezekkel kapcsolatos információkat. Vagyis, hogy mit tegyenek a csöpögő csappal, wc tartállyal, vagy épp hogyan és mivel ragasszák meg a szétesőfélben lévő széket. És a hozzászólók nehezményezték, hogy mi bizony írunk mindenféle 'úri huncutságról' például házi lemezjátszó-építésről.

Egy nagyobb teljesítményű szalagfűrész drága és súlyos alkotmány, komoly mennyiségű fémet kell beépíteni, hogy stabilan viselkedjen. Néhány alkatrészét megkerülhetetlenül a kereskedelemből kell beszerezni, de a szerelési munkán és árréseken megtakaríthatunk annyit, hogy érdemes legyen készíteni egy saját gépet. A fémipari gépeken kívül szükséges egy tervrajz, vagy legalábbis konkrét elképzelés a kivitelezésére.

Előző posztunk végén ott hagytuk abba, hogy most akkor a lemezjátszóról szólunk pár szót. Kezdetnek itt van két állítás:

• Nincs egyszerűbb szerkezet a lemezjátszónál. Motor, lemeztányér, hangkar és hangszedő. Nem véletlen, hogy gramofonok már a dinók korában is készültek, akár pattintott kőbalták használatával is összeállíthatunk egy ilyen gépet.

• A lemezjátszó a legösszetettebb elektroakusztikai szerkezetek egyike. Zajtalan motor, gondosan kiegyensúlyozott, tökéletesen csapágyazott lemeztányér, kecses és könnyű hangkar, érzékeny hangszedő. Csupa olyan alkatrész, aminek a megfelelő elkészítésére a legmodernebb technika is csak bizonyos korlátok közt képes.