Furdancs

Bárhogy is próbálkozzék az egyszeri barkácsoló, előbb-utóbb elérkezik az idő, amikor is a tervezgetéssel töltött napok/hetek után neki kell látni a fizikai megvalósításnak. Pedig tervezni, valljuk be, jóval egyszerűbb, ráadásul remekül lehet végezni a fűtött szobában is. És sokkal egyszerűbb ceruzával a kézben rajzolgatni egy kockás papírra, lendületes vonalakkal felvázolni a leendő kollektorunk körvonalait, mint a hideg, téli műhelyben fagyoskodni egy csomó deszka, és egy komolyabb bádogemberhez elegendő konzervdoboz között. A tervezés emelkedett hangulatában elegáns nagyvonalúsággal siklunk el az olyan földhözragadt problémák felett, hogy például hogyan is fogjuk a csöveket rögzíteni a gyűjtődobozokhoz.

A július eleji kánikula sokkja maradandó élmény ezen a nyáron. Nem mindenkinek adatik meg fürdőzés a kerti medencében, egy romantikus kiruccanás a festői Balira vagy legalább egy árnyas zug a kertben. Ha az izzó panelben egyszerre kívánjuk a patakcsobogás illúzióját megteremteni és gyógyírt keresni melegtől felzaklatott idegeinkre, akkor építsünk csobogót!

A fenti illusztráció leginkább egy vega tálra hasonlít, kukoricával és frissen tépett algával, de ez is csak a saját elképzeléseink megvalósításának sokszínű lehetőségeit mutatja. Hogyan lássunk hozzá? Mit kell tudnunk a csobogóépítésről? Mickey Baskett "Csobogók" című könyvét ajánlom beszerezni a témában, melyet egykor kedvenc kiadónk jelentetett meg.

Nemrég bemutattunk egy házilag elkészíthető légkondit, arra az esetre, ha végképp elegünk van a forróságból a pénztárcánk meg üres. Facebook-oldalunkon szépen muzsikált a poszt, olvasóink közül ketten is bemutatták saját alkotásukat a témában. Átismételve a dolgot, a házi klímához mindossze egy tárolódoboz, mondjuk kiszuperált hűtőláda, egy ventillátor, igény szerinti mennyiségű könyökcső és hűtőközegnek némi jég szükséges.

Lássuk, mire jutott Zoltán! Elmodnása a szerint az alábbi pofás kis szerkezetet a legutóbbi nagy melegben rakta össze. Most is nagyon jól jött. Látható, hogy a tárolóedény egy otthon talált, használaton kívüli műanyagdoboz. Ilyet lehet kapni sok helyen, de meggyőződésem, hogy majd minden háztartásban kallódik néhány ehhez hasonló darab. A barkácsáruházban valamiért ellenállhatatlan vágyat érez az ember az efféle tárolóeszközök megvásárlására. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, mindenesetre ha tehetném, indítanék egy nemzetközi kutatást a témában. Zoltán klímaberendezéséből a hideget egy szabványos szellőztető ventillátor juttatja a szabadba. Előnye, hogy passzentosabban fel lehet eszkábálni a dobozra. Ebből a légkondiból nem kevesebb, mint két csövön keresztül áramlik ki a hideg.

A következő pályamunka Ferencé, aki posztunkon felbuzdulva, a melegtől elgyötörten, a műhelyben talált hulladékokból szerelt össze egy hűtőberendezést. Ferenc tárolódoboznak egy hűtőládát használt. Annyi előnye biztos lehet a hagyományos műanyagdobozokkal szemben, hogy ez tovább tartja a hőt, így nehezebben olvad a jég a doboz belsejében. Itt is egy szabványos hűtőventillátort láthatunk, és igaz, hogy csak egy, de annál combosabb kivezető csövet. Kipróbálni egyelőre csak a hűtőből kivett ásványvizes palackokkal tudta, de elmondása szerint majd egy órán át szolgáltatott kellemes hűvős levegőt a gép. Jeges hűtőközeggel hatékony lesz a szerkezet.

Kedves Zoltán, kedves Ferenc! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk munkátokat.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Az elmúlt hetek enyhe téli időjárása után beköszöntött az évszaknak megfelelő idő. Ilyenkor aztán sokaknak eszébe jut, hogy milyen jó is lett volna pénzügyi tartalékot képezni egy jó kis légkondira. Van aki el is kezdi a tartalékképzést, azonban hazánk lakossági megtakarítási tempóját alapul véve, tél lesz mire összegyűlik a pénz egy klímára. Akkor meg ugye jön a karácsony és már el is füstöltük a tartalékot. Ajánlunk egy olcsó és egyszerű, alkotója szerint ráadásul igen hatékony megoldást arra az esetre, ha pénzünk nem is de legalább tettvágyunk és melegünk van.

Hol az otthon? Ahol letesszük a gitárunkat és nem dől el, mert van állványa. Egy időtől megviselt gitárállvány életrekeltése mai témánk, mely iskolapéldája a korrodált felületeknek.

Ha mégis, akkor még mindig próbálkozhatunk a javítással. Egy teljesen új, szállítás közben sérült akusztikus gitárt került hozzám javításra. Mivel a törésen kívül egyéb sérülést, sőt szinte karcolást sem találtam rajta, el nem tudom képzelni, hogyan sikerül eltörniük a nyakát.

Előrebocsátom, hogy nem egy professzionális hangszerről van szó. Egy igazán drága gitárnak hasonló módszerekkel ne essünk neki!

Jelen gitár inkább csak számomra képvisel értéket, mivel már 26 éve használom. Én még a néhai Skála áruházban lévő hangszerbizományiban vettem, ahova egy akkori zenésztársam adta be. Ő pedig a Curia utcai hangszerboltból szerezte be, szintén használtan, tehát a hangszer valódi korát nem lehet tudni. Egy Japán gyártmányú Stagg az alanya a mostani bejegyzésnek.

Az eredendő probléma, amiért belekezdtem a felújításba, a nyak sérülése volt. Egy korábbi sérülésből kifolyólag egyszer volt már javítva, az alábbi képen látható módon. Most a javítás mellett a nyak továbbrepedt a fej irányába, ami részben a három (akkoriban még elég pici) gyermekem nem túl kifinomult gitárjátékának is volt köszönhető. Úgy is mondhatnám, hogy nem éppen rendeltetésszerűen játszottak rajta.

Olyan lakóhelyiségekben, ahol számottevő szabad falfelület van, számtalan módon lehet érdekessé tenni azokat. A sivárnak is mondható falakat képek, szabadon álló polcok felszerelésével, vagy egyéb dekorációs elemekkel pl. a falra ragasztható figurális matricákkal is lehet dekorálni. Ezek helyett azonban különféle mintázatú és struktúrájú tapéták kreatív felragasztásával is attraktívvá tehetők az ilyen falrészek.

Egy zárcsere persze igazán nem olyan bonyolult dolog, hogy csak egy poszt segítségével lehet nekiugrani. Azonban, ha már egyszer szembejött egy ilyen szerelnivaló, hát lőttem pár képet, és összeraktam belőle egy rövid posztot.

Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.