Furdancs

Az elhasznált alkatrészek otthoni, főképp dekorációs célú újrahasznosítása örök divat. Persze hogy ezek épp illenek-e egy lakásba, az mindig egyedi elbírálás kérdése, mint ahogy az is, hogy milyen szintig vagyunk hajlandóak felújítani az így hasznosított alkatrészeket. Sokan pont azt szeretik, ha ezeken látszik hogy bizony nem újak, történt velük már egy és más... ilyenkor épp csak a nagyon potyogós leveles rozsdát kell eltávolítani, és már mehet is a lakásba mondjuk a roncstelepen talált tekercsrugó, vagy épp a műhelyben már nem használt rámpák...

Előfordulhat, hogy egy szakaszosan működő, szabályzott berendezés napi fogyasztását szeretnénk megmérni. Tipikusan ilyen eszközök a termosztáttal kapcsolt fűtőbetétek vagy a szivattyúk. Nem állhatunk mellettük egész nap stopperrel, hogy mérjük az összes működési időt. Egyszerű és olcsó megoldást ismertetek a mérésre.

Persze, persze, fogyasztásmérőnek hívják villanyszakmailag

Találtunk egy mutatványt, ezúttal a házilagos hőelőállítás tárgykörében. Igen, tudjuk, volt már. Az alábbi videón egy hőálló edényből, két virágcserépből és négy darab temetői mécsesből összeállított kompozíciót láthatunk. A "feltaláló" úr végigvezet bennünket a minikandalló elkészítésének menetén. A hőálló tálban négy mécses ég, mely fölé egy kisebb mértű virágcserepet helyezünk. A kis cserép már önmagában is csapdába ejti a mécsesek hőjének egy részét. A kicsire egy nagyobb cserép kerül. A két edény között esik csak igazán csapdába a hő, ezt eresztjük szép lassan szabadon. Az úr elmondása alapján, nyilván nem egy gyárcsarnok fűtésére használja a szerkezetet, de a kis vitorlásán például jó meleget csinál. Nem vagyunk szkeptikusak a dologgal kapcsolatban, biztos, hogy működik, de vajon milyen hatásfokkal és valóban alkalmas-e arra, amire kitrükközte az úriember. Illetve elképzelhető, hogy 15 fokból csinál 17-et, de lássuk be, azért az még mindig kevés. Nem beszélve arról, hogy négyóránként be kell gyújtani. Ennyit bír ugyanis egy mécses. Szóval szerintetek?

Mint azt már említettük, ez a téma feldolgozásra került már az Interneten, pont egy éve. A bizonyítást az alábbi videóban találjátok. Ha kicsit számolgatnátok, vagy törnétek még a fejeteket, akkor semmiképp ne nézzétek meg.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Ugye, hogy sokunk gyerekkorának egyik legmisztikusabb tárgya a gyufakocka? Persze nem mindegy, hogy ki mikor volt gyerek. Ez a szerkezet nem más, mint egy gyufaszálakból, kötőanyag nélkül összeállított kocka. Tekintve, hogy már nincs se időm, se idegrendszerem magamtól kiokoskodni, hogy milyen sorrendben rakjam egymásra a szálakat, inkább utánanéztem a neten.

A kereskedelemben kaphatók digitális fogyasztásmérők. Kivitelezésük köztes csatlakozóaljzatú. Áruk barátságos, de felmerül, hogy miután mindent megmértünk, mit kezdjünk vele. Közben pedig kínoz a kérdés, hogy érdemes-e lecserélni Szaratov hűtőszekrényünket egy "A" kategóriás modern készülékre (ami három év múlva javíthatatlanul elromlik) vagy mennyit fogyaszt a számítógépünk. Ez utóbbi a legnagyobb talány, mert komponenseinek összeadott értéke a csúcsteljesítményre vonatkozik, viszont pasziánszozás közben jóval kevesebbet fogyaszt. Mennyivel?

Itt az idő eljátszani a gondolattal, hogy a fogyasztásmérőket kiváltsuk egy multiméterrel. Az esetek zömében ez nem pontatlanabb módszer, mint a kompakt készülékek. Lássuk a példákat.

Miután a környezetvédelem és az újrahasznosítás szívügyünk, egy korábbi cikkünkben említett sörnyitó alkalmatosságok rendszeres használata után keletkező söröskupakokat is el kell használjuk valamire. Csinálhatunk belőlük például faliórát.

Aki dolgozott már fával, tapasztalhatta, hogy a faanyagok túlnyomó többsége még "holtában" vagyis feldolgozott állapotban is "élő" anyagként viselkedik. A környezet változásaira, a hőmérséklet és főképp a levegő nedvességtartalmának emelkedésére/csökkenésére vagy épp a direkt napsütés hatására bármikor képes némi alakváltozásra, vetemedésre.

Bár mindenféle szifonokról már esett szó itt a blogon, azért egy velem történt esetről és az ezzel kapcsolatos tapasztalásokról írnék néhány szót. Bár az írás egy konkrét eset okán született, de végül is nem ez a fontos, hanem a jelenség amit bemutat. Kezdésnek rajzoltam egy teljesen egyszerűsített sémát, ahogy egy hagyományos szifonnal szerelt lefolyónak működnie kellene:

Mint látható a rajzon, a víz felülről érkezik, feltölti a szifont, majd ha eléri a lefolyó szintjét távozik a csatorna irányába. Persze, ha minden jól szuperál...

A macskával kezdődött minden.

Itt nálunk a konyhában tízen éve, mióta itt lakunk, náddal/hánccsal szőtt ülőlapú fenyő székek állnak az étkezőasztal körül. Aztán az elmúlt télen a macskák valami miatt rákaptak, hogy a székek fonatát élesítsék a körmüket. Ez aztán pár hónap alatt elfogyasztotta az ülőfelületet.

"Kontárok voltunk mindahányan, és az évek szálltak, mint a percek,…"

A fenti idézet Faludi György Villon fordításából való. Jelen posztunk témájára kétszeresen is jellemző. Aki valaha is neten keresztüli publikálásra adta a fejét, hamar rájöhetett arra, hogy a kommentelők gyakorlatilag mindenhez értenek, ráadásul biztosan jobban, mint a posztoló. Igazából soha nincs szükség arra, hogy az adott esetet, szituációt, vagy akár az íróembert ismerjék, hiszen e nélkül is tudnak megalapozott és megfellebbezhetetlen véleményt nyilvánítani.