Furdancs

A fűtési költségek csökkentésének módjait, az ingatlanok energetikai jellemzőit taglaló írásokat érdeklődve figyelők már biztos többször találkoztak a neten azzal a megállapítással, hogy ha minden szigeteletlen, rossz energetikai besorolású lakóingatlant sikerülne megfelelő hőszigeteléssel ellátni, akár egy komplett "atomerőműnyi" energiát megspórolhatna az ország.

Bár a laptopok gyorsan teret nyertek, sokan mégis a hagyományos konfigurációjú gépeket használják még mindig. E rendszernek egyik fontos eleme a billentyűzet. Sok mindent kibír, ám ez sem tűri végtelenül sokáig a porosodást. Sokan ezért használnak billentyűzettakarót, ám nem mindenki ilyen gondos. Ezért azután egy idő múlva a gyakran használt billentyűk némelyike akadozva lesz használható, csak erősen megütve reagál, majd rossz esetben már erre sem. Ilyenkor ugyan el lehet gondolkodni a billentyűzet cseréjén, hiszen pár ezresért újat lehet vásárolni, ám ez a kiadás mellőzhető is, ha a tisztítás mellett döntünk. Végső soron ez egy esetleges sikertelen tisztogatás után is megtehető, ám egy alig félórás munkát követően talán mégsem lesz rá szükség.

E heti tartós és minőségüket bizonyított tárgyainkról szóló posztunkban egy kesztyűről emlékeznék meg. Ez a kesztyű már bőven túl van a fénykorán, igazából ez az írás inkább csak egy megemlékezés a kedvenc kesztyűmről.

A Furdancs blog pár napja meghirdetett egy játékot, ahol amolyan gondolat-kísérlet keretében egy 100 évig működő időzítő berendezést kell elkészíteni és energiával ellátni. A berendezés az idő lejártakor elindít egy előre beállított programot, esetünkben egy videó lejátszását.

A kis alapterületű fürdőszobákban tusolás, fürdés után többnyire a tükör felületét pára homályosítja el. Különösen a tavaszi, őszi évszakban, amikor már a helyiség nem fűtött és a levegőben gyorsan felgyűlik a vízpára. Ez érthető, mivel a tükör felülete hideg így ott csapódik le leginkább láthatóan a vízpára. Ezt azonban meg lehet előzni, mégpedig nagyon egyszerűen, elektromos tükörfűtő fólia felragasztásával.

Korábban már szóba került az amerikai családi sorozatokban időnként felbukkanó szereplő, az ezermesterként is helytálló családfő. Az általános külső jegyek egyik meghatározó eleme az, hogy az ilyen mesteren különböző zsebekben és akasztókon gyakorlatilag egy komplett műhely szerszámkészlete lóg.

Falikutakkal már az ókorban is találkozhatott az akkori ember, leginkább súlyos, kőből készült változatban. Egy féreglyuk segítségével azonban ugorjunk a közelmúltba. Schmuck Andor célcsoportjából még bizonyára sokan emlékeznek a komfort nélküli lakásokra, ahol a falikút volt a mosdó, a mosogató és a kád is, ha éppen nem volt kéznél lavór. Talán ezek a rossz emlékek vagy a későbbiekben hozzákapcsolódott ipari jellegű asszociációk miatt nem terjedt el a falikút a lakóépületekben egészen az ezredforduló környékéig. Pedig hasznosságát mindenki elismeri, aki felmosáshoz a földszinten töltene meg egy vödröt, miközben a kád az emeleten van. Vagy aki a kerti munka után valahol lemosná a kosz nagyját magáról, mielőtt a házban maradt családtagjaival találkozik.

Bár erről a témáról már ejtettünk szót korábbi posztjainkban, (például itt és itt) most egy olvasói kérdés nyomán újra előkerült. A konkrét kérdés egy újonnan beépített ajtó vetemedésével volt kapcsolatos. Ebben a posztunkban kicsit körbejárjuk a témát. (Előre bocsátjuk, hogy sajnos varázsszert nem fogunk tudni ajánlani…)

2114-ben járunk. Az évszázada megírt DVD-k 90 éve olvashatatlanok, a tartós tej is rég megromlott. Blogunk hátrahagyott útmutatásai alapján tudósok kis csoportja hatol be a lezárt betonbunkerbe. A szerzők (béke poraikra) 2014. májusában zártak el és hagytak magára egy utókornak szánt, megrázó üzenetet. Olvasóink ötletei alapján konstruáltuk meg az energiaellátást, mechanikai túlbiztosítást, hogy biztosan működjön az időzítő szerkezet. Az óra 100. évre vált, a feszült figyelem közepette kivilágosodik a képernyő és a médialejátszón életre kel ez:

S milyen frappáns képzelettársítás nyomán választottam pont ezt a dalt? A lap alján kiderül!

Már korábban a favágásról és a favágó-versenyekről szóló írásunkban említettük, hogy itthon is vannak versenyek ám. Egyrészt profi favágóversenyek, amelyeket általában erdőgazdaságok rendeznek hivatásos favágóknak és fakitermelő csapatoknak. Ez persze nem a civil fahasogatók terepe, már csak azért sem, mert ezeken a versenyeken általában feltétel a megfelelő szakképzettség megléte.