Furdancs

A macskával kezdődött minden.

Itt nálunk a konyhában tízen éve, mióta itt lakunk, náddal/hánccsal szőtt ülőlapú fenyő székek állnak az étkezőasztal körül. Aztán az elmúlt télen a macskák valami miatt rákaptak, hogy a székek fonatát élesítsék a körmüket. Ez aztán pár hónap alatt elfogyasztotta az ülőfelületet.

Az első időben csak a levált fonatdarabkákat söpörtem össze naponta, de idővel az ülőfelületből szinte alig maradt. Kellett valami megoldást találni. A székeket kidobni nem akarózott, mert maszívak amúgy, és a színük is ugynolyan érett/sötét már, mint a konyha többi fenyőbútoráé. Ezért az új ülőlap készítése látszott a legcélravezetőbbnek. Így aztán egy derűs szombat reggel lecsavaroztam mind a négy ülőlap-maradékot, és kidobtam őket.

Eredetileg az első lábak felső vége is az ülőlap felső részéig ért (vagyis látszott, persze legömbölyített végekkel) ezt most levágtam, hogy a lap simán ráüljön a lábak végére.

Az új ülőlapok alapját 12mm-es rétegelt lemez adja. Ezeket méretre és formára vágtam. Erre ragasztottam egy 10 mm vastag polifoam lapot. Eredetileg erre került volna a kárpit.

Azonban időközben egy nagyáruházban rettentő akciós áron találtam székre való párnákat. Nem lehetett otthagyni őket. (Ekkor amúgy már bántam is, hogy nem sima deszkából készítettem ülőlapot, hiszen most csak rá kéne kötni a párnákat, aztán kész is volna a dolog.)

De mivel az új ülőlapok alapja már megvan, az új párnák egy plusz rétegként kerülnek a kárpitozás alá. Méretre pont passzoltak, viszont, mint a képen látható, az én székeimnél a háttámla helyét ki kell vágni az ülőlapból, és persze a szivacsozásból is.

Ezután már csak maga a kárpit felfeszítése volt hátra. Ez egy ilyen egyszerű forma esetében nem bonyolult. A rögzítés tűzőgéppel történik. Már ha van jó tűzőgépünk…

Nekem például volt több, egy kaptafára készült, remek és olcsó barkács tűzőgépem. Ilyen, mint a képen:

Ezeket mindenhol kapni, közös jellemzőjük, hogy minden negyedik-ötödik kapcsot begyűrik. A többit viszont simán elgörbítve nyomják bele az anyagba. Lehet őket használni, de soká tart kihúzkodni a rosszul belőtt kapcsokat, és a gépbe szorultakat is macerás kipiszkálni. (Van pontosan ugyanilyen formájú eszköz márkás gyártó választékában is, az talán jó is, de én olyannal még nem találkoztam. Alighanem az sem mindegy, milyen minőségű kapcsot használunk, árban hatalmas a választék, ez nyilván minőségi differenciát is jelent azért.)

Régóta szerettem volna egy normális szerszámot, most legalább lett apropó a beszerzéshez. Persze az ár azért fontos volt, motoros masina szóba sem került, de gondoltam, hogy a mechanikus, kézi szerszámok között is kell legyen jó. Találtam is, mégpedig a képen látható darabot. Az ára egész kedvező, a súlya tetemes, minden igen masszív és vastag fémből van rajta. Vettem hozzá minőségi kapcsokat is. A próba egész meglepően jól sikerült, gyakorlatilag bármibe belenyomja a 10mm hosszú kapcsokat, mindenféle probléma nélkül. Mintha erre tervezték volna…

A kárpitot leszabtam, a képen látható módon az asztalra fektettem (a színével lefelé), majd ráhelyeztem az ülőfelületet.

Ezután már csak körbe kell tűzni. Az egyenes részeknél nincs probléma, arra kell csak figyelni, hogy egyenletesen feszítsük meg a textilt. (A vastag kárpitanyag kevésbé tud elhúzódni, de érdemes figyelni erre, jó, ha a kárpit mintája, szövése párhuzamos az ülőfelület éleivel.)

Macerára csak a sarkoknál számíthatunk. Itt ha van mód, kerüljük az anyag elvágását, nehogy később esetleg felfeslésre adjon módot a vágás. Inkább próbáljuk valamelyik (vagy mindkét) él kárpitozása alá behajtani a felesleges anyagmennyiséget. Nyugodtan teletűzhetjük kapcsokkal, aztán majd a szék váza leszorítja az egészet.

Esetemben hátul a háttámlánál mindenképp vágni kellett, de itt a háttámla úgyis szorítja az anyagot, nem lesz probléma belőle.

Ha mindezzel megvagyunk, már csak fel kell csavarozni az ülőfelületet a székvázra. Lehetőleg olyan csavarokkal, amelyeknek a hegye nem áll ki a rétegeltlemez alapból...

Az egész szék megvan negyed óra alatt, a négy darab nem lesz több egy óránál. Aztán jöhetnek a macskák, meglátjuk mit szólnak...

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.