Furdancs

Ez egy kicsit rendhagyó poszt lesz, ma ugyanis nem barkácsolunk semmit. (Esik a eső.) De ettől függetlenül komoly mennyiségű bölcsesség van a posztban, tehát mindenki figyeljen nagyon.

A dolog úgy áll, hogy alighanem kétféle embertípus létezik. Az egyik arról ismerszik meg, hogy láthatóan soha nincs nála semmi motyó. Az igazolványait és a pénzét vélhetően a nadrágzsebében tartja, nemkülönben a telefonját is. Azonban táska, szatyor, vagy bármiféle felszerelés tárolására használható eszköz sosincs a kezében. A másik típus a motyós. Az igazi motyós mindenre felkészül, épp ezért akkora táska van nála mindig, amivel egy rövidebb világvégét bármikor átvészelhet, például ha egy pár napra a leomló várhegy beszorítja az alagútba.

Tavaly decemberben volt egy kétrészes posztunk arról, mi alapján választottam szerszámos ládát, és aztán mi is került bele. Most, majd fél év elmúltával megmutatom, mi az a szerszámkészlet, amit végül is a ládában tartok, és általában viszek is magammal mindenhová. Persze időnként kerül bele új szerszám, és néha itthon ki is veszek egyet-egyet, amit aztán elfelejtek visszatenni. De azért nagyjából az alábbi az alapkészlet.

A különböző zenefelvétellel és zenehallgatással kapcsolatos elektronikák otthoni, saját kezünkkel történő építése régi keletű hobbija sokaknak. A rendszerváltás előtt, különösen a 60-as, 70-es években ezt a szükség is diktálta, hiszen készen csak nagyon esetlegesen és nehezen lehetett hozzáférni a szükséges berendezésekhez.

Ott tartottunk, hogy meglett a láda, már csak meg kell tölteni. Arról is szóltam, hogy ez a nehezebb fele a dolognak. Alapvetően persze asztalos szerszámok kerülnek a ládába, de azért kell ide más is. Minden munkánál vannak előre nem látható apróságok. Ezek sokszor igazán jó minőségben csak műhelyben oldhatóak meg, de néha azért a helyszínen is lehet varázsolni, ha van hozzá szerszámunk kéznél.

Igazából itt a blogon már szóltunk több ízben az alapvető szerszámokról, illetve arról, mit is érdemes összeszedni a kezdő barkácsolónak. Nyilván függ persze ez attól, milyen jellegű munkáknak fogna hozzá, asztalos, lakatos, netán villanyszerelői babérokra pályázna inkább. De általában persze ezek mind egyszerre lennének érdekesek. A téma most onnan jutott eszembe megint, hogy szereztem egy szép új szerszámos ládát, ami mostantól az autóban utazna velem mindenfelé. És megpróbáltam kitalálni, mit is kéne belerakni, hogy alkalmas legyen amolyan "mindentmegoldó csodapálca" jellegű hasznosításra.

Egy barkácsblog a hagyományos felfogás szerint inkább amolyan férfiklub. A nőket állítólag az ilyesmi kevésbé érdekli. Mi azonban nem ezt gondoljuk, volt is már posztunk az állítólagos gyengébb nem barkácsolás iránti hajlamáról. De ez nem volt elég, új szerzőnk épp ezért a szebbik nem képviselője, aki vélhetően új színt hoz olajban tocsogó, fűrészportól és fémforgácsoktól maszatos blogunk életébe. Olvassátok Vadbarack első írását, a saját kezű szappan- és kencegyártásról:

Volt már itt a blogon pár írás, amelyik érintette az átlagos barkácsolónak szükséges szerszámok körét. Ez az írás most - egy konkrét levélváltás folyományaként - főképp azoknak szól, akik mondjuk egy pici lakótelepi garzonban élnek, és tényleg nincs semmi felesleges helyük, kamrájuk, pincerészük egy bármilyen pici műhely kialakítására. Az is lehet, hogy tapasztalatuk sincs ilyen téren, mindamellett azonban érdeklődnek a saját kezűleg végzett fúrás-faragás és javítási munkák iránt. (Mert az ezermesterség mint tudjuk szexi...)

Az elmúlt karácsony kapcsán bukkantunk egy szerszámkészletre, és ezzel együtt egy remek posztalapanyagra is. A nőknek ajánlott szerszámkészletekről egyszer már ejtettünk szót korábban. Akkoriban persze arra jutottunk, hogy a 'gyengébbiknek' aposztrofált nem általában messze nem gyengébb és ügyetlenebb a férfiembernél. Vannak persze olyan hölgyek, akik tényleg nem tudják hogyan is kell használni egy kombinált fogót, de hát ismerünk épp elég férfit is, aki ugyanígy bajban van, ha bármit a saját kezével kell megoldjon.

A kaparásról, mint munkafolyamatról volt már szó a feszítővasaknál, természetesen van külön célszerszám erre a feladatra (és az nem a laposfejű csavarhúzó).

A kiadó engedélyével részletekben közöljük Roland Leuschel "Hegesztés, forrasztás, lakatosmunkák" című könyvét. A gazdagon illusztrált kötet sallangmentes alapossággal, mégis olvasmányosan bemutatja az otthoni fémmegmunkáláshoz szükséges tudnivalókat.

Fúrunk és majd később faragunk. Nélkülözhetetlen információk következnek fúrásról, menetvágásról. Ha nem tudja kivárni a könyv végét, megrendelheti a Cser kiadó webáruházában.