Furdancs

Ez az írás igazából az 'öregautó' szerelős sorozatunk első darabja kellett volna legyen. Egy kiszolgált autó ugyanis nem csak további - javításokkal esetleg sűrűn megszakított - közlekedésre lehet alkalmas. Aki kedveli az amerikai, főképp az amerikai vidéket megjelenítő filmeket és videókat, az pontosan tudja, hogy egy valamire való ház vagy tanya nem lehet meg a fűben békésen és líraian rozsdásodó autóroncs nélkül.

Nagy választékban kaphatók a különböző tapaszolható és hengerezhető vakolatok, amelyeket simítólapáttal, sőt akár ecsettel vagy mintázó-hengerrel lehet felhordani. A hígvakolat olyan készvakolat, amelyet festőkefével vékonyan hordunk fel, úgy, hogy a fal struktúrája látható maradjon.

Itt a blogon már volt szó hangszer formájú bútordarabokról. Még tavaly vetette fel egy barátom, hogy esetleg kellene neki egy új dohányzó asztal, ami akár lehetne basszusgitár formájú is, miután ő ezt a hangszert nyúzza, (egy Fender Jazz Bass Marcus Millert), tehát valami ilyen formát szeretne, mint itt a képen van:

A munkadarabokat ma már jórészt gépeken munkáljuk meg. Gyakran előfordul azonban, hogy egy bizonyos munkát kézi erővel kell elvégezni, mert gépen megmunkálni nem gazdaságos vagy nem lehetséges. A vágásnak és a harapásnak különösen az egyedi alkatrészgyártásban van jelentősége. Célja a munkadarab darabolása, a felesleges anyagréteg egy vagy több darabban, ill. forgács alakjában való eltávolítása.

Aki már vett öreg autót, az ismerheti az érzést, ami az első pár száz kilométert kíséri. Az ember figyel a zörejekre, a furának tűnő hangokra, lesi a visszajelzőlámpákat, műszereket. Ilyenkor még nem érezzük a járművet, kicsit tartunk tőle, nem tudjuk valóban megbízható-e. Van bennünk egy adag félsz attól, hogy épp a legrosszabb helyen fog megállni a masina. Az idő előrehaladtával - ha nem történik semmi váratlan - ez az érzés fokozatosan átadja a helyét a bizalomnak. Bízni kezdünk az autóban, néha megveregetjük, akár meg is dicsérjük.

Az idő után a hőmérsékletet mérjük leggyakrabban a fizikai jelenségek közül. Az időjárás, lakásfűtés, lázunk, mind-mind közvetlenül mérve - vagy valamilyen szabályzó berendezést működtetve - számot tart érdeklődésünkre. Az átlagos hőmérők -50…+50 Cº tartományban működnek. A konyhában még találkozhatunk +250 fokig mérő termosztáttal és beszúrós ételhőmérővel, de 250 fok felett elfogynak az olcsó mérőeszközök és átlépünk a profi eszközök táborába. Anyagilag is nagy ugrás ez.

A hobbibarkácsoló gondban van, ha agyagot égetne, fémet edzene vagy épp olyan felület hőmérsékletére kíváncsi, melyre gondot jelent felmászni, mozog, avagy túlzottan forró a tapogatáshoz. Mai tesztalanyunk egy érintés nélküli hőmérsékletmérő műszer, az infravörös hőmérő. Minden felsorolt kívánalomnak megfelel és bőséges termékskála segít optimalizálni a mérési tartomány - elérhető ár arányát.

A falazóhabarcs készítéséhez hasonlóan a keverési arány a vakolóhabarcsnál is attól függ, hogy a keverést kézzel vagy géppel végezzük-e. A kézi keverésnél az alkotórészek nem elegyednek egymással olyan jól, ezért a homok hányada kisebb legyen, mint a gépi keverésnél.

Ez a posztunk egy múlt héten talált videó kapcsán született. Aki szokott otthon asztaloskodni, az ismerheti a fiókkészítés nyűgjeit. Egy fióknak általában masszívnak kell lennie, ugyanakkor lehetőleg minél vékonyabb oldalfalakkal kell rendelkezzen, mert fontos a kis súly, és a hasznos belső méretet sem célszerű feleslegesen csökkenteni. Igen ám, de a vékony oldalfalak és hátlap nem könnyen illeszthető össze. Szabályosan csapozni-fogazni persze lehet, de erre a legtöbb barkácsoló azért nem vetemedik. A csavarozás viszont vékony lemezek esetében néha nehézkes, előfordulhat, hogy a vékony lemez elreped a csavar vagy akár csak pár apró szög feszítő erejétől.

10 mm-es belső átmérőnél vastagabb csöveket homokkal töltve melegen hajlítunk.
A cső két végét fadugókkal zárjuk el. A homoknak tömören kell kitölteni a csövet, ezért azt függőleges helyzetben felakasztjuk és töltés közben állandóan kalapáccsal kopogtatjuk A homoknak egészen száraznak kell lenni, különben a melegítéskor képződő gőz a csövet szétveti.

Az autózás vitathatatlanul része lett az életünknek. Bár kis országban élünk, nagyon sok olyan élethelyzet képzelhető el, amit csak saját közlekedési eszközzel lehet megfelelően kezelni. Autózni tehát sokszor szükséges, a kérdés csak az, hogy mivel? Az új modellek persze csábítóak. És jók is, látjuk és tudjuk, az autók döbbenetes fejlődésen mentek át az elmúlt években. És való igaz, egyre rohamosabb léptekkel haladunk a hozzányúlást, szerelést nem igénylő 'helyváltoztató gépek' felé. Az új autók manapság már akár 100.000 km-t is megtesznek anélkül, hogy a kötelező átvizsgálásokon, a kopó-fogyó alkatrészek pótlásán kívül bármit tenni kéne velük. Nem is igen szokás felnyitogatni már a motorháztetőt, hiszen ott maximum az ablakmosó folyadékot kell utána töltögetni.