Furdancs

Hol az otthon? Ahol letesszük a gitárunkat és nem dől el, mert van állványa. Egy időtől megviselt gitárállvány életrekeltése mai témánk, mely iskolapéldája a korrodált felületeknek.

Anno a házunk vásárlásával tettünk szert egy felújításra váró kéményre. Hogy valaha be volt e fejezve és került e rá fedlap, a múlt homályába vész. Mindenesetre a felső nyolc sor egyre hézagosabb fugázása, és a kéményseprő évenkénti ellenőrzésekor egyre aggodalmasabb ábrázata, valamint a törvény szigorával való fenyegetés miatt cselekvésre szántam el magam.

Állványzatot a családból összehordott alulétrákkal, bontott raklapokból megmaradt stafnifákkal, és némi colos deszkákkal történt merevítéssel sikerült rögtönözni. Az ijesztő látszat ellenére elég stabil lett, még a csigával terhelten is.

Az áldozatra a félig átsült pizzák hívták fel a figyelmet. Látszatra minden rendben működött, szépen világított, meghitt melegséget és csodás illatokat árasztott a kombinált tűzhely elektromos sütője, ám a saját készítésű pizzák alja mégis nyers maradt. Egyéb ötlet híján átcsúsztattam őket egy teflonserpenyőbe és a gázrózsán, némi utókezelés által kerültek fogyasztható állapotba. A javítást ebéd utánra hagytam, mikor már kihűlt a sütő.

Az első döbbenetet a tűzhely sarokból való kihúzása után elém táruló látvány okozta. A brazíliai esőerdők még érintetlen mélyéhez hasonlatosan ez a tájék is kívül esett a takarítószerek által sűrűn bejárt területeken. A csempén a megannyi ételköltemény alkotóelemei, porcicák és némi pókháló elegyével, évgyűrűszerűen alkotott színes márványszerű rajzolatokat. Mivel az erről készült képek kimerítenék a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek meghatározást, és a posztunk fő témája sem ez, ennek a bemutatásától inkább eltekintenék. Azért már ezen a ponton elhatároztam, hogy az esetlegesen kellő alkatrészbeszerzés után, hideg zsíroldóval (ezzel bánjuk gumikesztyűs kézzel) és némi ecetes tisztítószerrel fogok visszatérni a helyszínre.

Mindenkinek van bojleres története, olvassák el az enyémet is. A vízmelegítő fontos kultúrtörténeti választóvonal a városi ember életében. Lehetünk intelligens jegyeket mutató, gerinces főemlősök, azonban egy hónappal a meleg víz megszűnése után felüti fejét a lapostetű, bubópestis és kannibalizmus. Kivéve, ha van lavórunk.

Tehát vasárnap este van és hallga! Erős pattogó zaj hallatszik a bojler belsejéből. Nem hőtágulásos zörej, de azért leellenőrzöm a biztonsági szelepet. Egy gőzrobbanás komoly mértékben átrendezi lakásunkat, lássunk erről egy kisfilmet.

Egy szép napon elhalálozott a fürdőszobai borotválozótükör feletti fényforrás. Azért hívom így, mert igazából ezt a világítótestet másképp nevezte a szakember a szaküzletben. Szerintem neoncső, de ő kapva kapott az alkalmon, hogy azonnal megsemmisítsen és a portások és önjelölt szakmai kiskirályok képzeletbeli trónjára ülve helyreigazítson, elvégre én volnék a vevő. A vevő meg ugyebár ne érkezzen felkészületlenül, csapnivaló hozzáértéssel az üzletbe. Szóval nem neon, hanem valami más. Elmagyarázta, hogy technológiailag más a neon és más ez, ráadásul a neon kevesebbet is fogyaszt. Hittem neki, de nem is nagyon volt más választásom, és most előre is szaladtunk a történetben.

Mr. Furdancs irodai forgószéke után az én munkás fotelem mondta fel a szolgálatot. Beépített anyagai minőségét tekintve már újkorában hulladék volt, bár a sokkal drágább típusok is hajlamosak jobbra dőlve deformálódni. Talán mert mázsa körüli testtömegű felhasználók Rodin "Gondolkodó ember" pózába görnyedve aszimmetrikusan túlterhelik az anyagot.

Illusztrált munkanaplómban a javítás mellett az alkatrészek számának drasztikus leépítését és optimalizálását is megfigyelhetik némi forgószék-anatómiai ismeretekkel bővítve.

Sült kacsa párolt káposztával, csülök pékné módra, sajttal-gombával-velővel töltött csirkemell, Mrs. Lipton meggyes pitéje… Na, álljunk meg egy szóra - mondja idővel az okos fürdőszoba mérleg, vagy önnön bensőnkben burjánzik fel az igény, hogy suttyomban felgyűlt kilóinktól megszabaduljunk… Egy elsőre talán periférikusnak tűnő berendezés, a futógép karbantartásáról szól mai posztunk.

A Furdancs szerkesztőségében ritkán ugyan, de azért adódik olykor szerelnivaló. Épp a napokban képződött egy hulladék forgószék, a sok éves közel rendeltetésszerű használatnak köszönhetően, vagy épp annak ellenére. Az úgynevezett gázlift adta meg magát benne, melynek következtében nem csupán a forgási képességét, de tulajdonképpen a szék mivoltát is elvesztette. Mikor először megláttam a roncsot, meggyőződésem volt, hogy kocsmai verekedésben használták és attól esett darabjaira a gázlift. Hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül alávetni magunkat a fogyasztói társadalom diktátumainak, és bármennyire is szeretünk szerelni és barkácsolni, első utunk az irodai forgószék-szaküzletbe vezetett. Jellemzően ez az első út, szokásos temponkhoz méltón eltartott két hétig. Ennyi időnk volt legalább arra, hogy megérkezzen az ihlet a javításra, illetve legalább arra, hogy szemrevételezzük a lehetőségeket.

Nincs mese: ide új gázlift kell, és akkor minden jó lesz.

Előrebocsátom, hogy nem egy professzionális hangszerről van szó. Egy igazán drága gitárnak hasonló módszerekkel ne essünk neki!

Jelen gitár inkább csak számomra képvisel értéket, mivel már 26 éve használom. Én még a néhai Skála áruházban lévő hangszerbizományiban vettem, ahova egy akkori zenésztársam adta be. Ő pedig a Curia utcai hangszerboltból szerezte be, szintén használtan, tehát a hangszer valódi korát nem lehet tudni. Egy Japán gyártmányú Stagg az alanya a mostani bejegyzésnek.

Az eredendő probléma, amiért belekezdtem a felújításba, a nyak sérülése volt. Egy korábbi sérülésből kifolyólag egyszer volt már javítva, az alábbi képen látható módon. Most a javítás mellett a nyak továbbrepedt a fej irányába, ami részben a három (akkoriban még elég pici) gyermekem nem túl kifinomult gitárjátékának is volt köszönhető. Úgy is mondhatnám, hogy nem éppen rendeltetésszerűen játszottak rajta.

Ha a témához szorosan nem is, de az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy jelen esetben igazából a csőlyukadás lenne a megfelelő megnevezés. Történt ugyanis, hogy egy sarokpolcot akartam a falra felszerelni és eközben sikerült megfúrni a falban húzódó vízcsövet. Mivel ez nálam rézből van, és mint ilyen nem túl kemény, az ütve fúrónak nem jelentett komolyabb akadályt, mindenféle átmenet nélkül simán átvitte. Aki teheti, az ilyen munkához használjon fém detektort, azzal talán megelőzhető a probléma, nekem sajnos nincs. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a melegvízcső esett áldozatul, így nem maradtunk teljesen víz nélkül, csak a melegvizet kellett másnapig nélkülözni. Ekkor jött a falbontás és a lyukas szakasz kicserélése, amit pár könyökkel és forrasztással sikerült megjavítanom.