Furdancs

Egy hosszú és fárasztó hét végére értünk. Három munkanap mindenképpen túl hosszú ahhoz, hogy egymás után ledolgozzuk. De nincs mit tenni, az élet nem csupa móka és kacagás. Mi is igen elfáradtunk, ezért a mai poszt kicsit rövidebb lesz, egy fényképválogatást szedtünk össze.

A képeken ötleteket mutatunk arra, hogyan is éljük túl a munkás napokat. Igaz, most hétvége jön, de hát ha esetleg vasárnap nem lenne vége a világnak, akkor hétfőn újra indul a verkli, jobb felkészülni.

Ez az írás igazából az 'öregautó' szerelős sorozatunk első darabja kellett volna legyen. Egy kiszolgált autó ugyanis nem csak további - javításokkal esetleg sűrűn megszakított - közlekedésre lehet alkalmas. Aki kedveli az amerikai, főképp az amerikai vidéket megjelenítő filmeket és videókat, az pontosan tudja, hogy egy valamire való ház vagy tanya nem lehet meg a fűben békésen és líraian rozsdásodó autóroncs nélkül.

Korábbi posztomban említém, hogy a tavasz bizony a műhelyben is a rendrakás ideje. Nem tudom ugyan, az olvasóinknál ez hogy működik, de azt gondolom, ez a tevékenység sehol nem megy teljesen zökkenő mentesen. A kulcsszó alighanem a szelektálás, vagyis a címben említett dilemma megoldása. És ez nem egyszerű...

A legtöbb újság- vagy blogolvasó talán nem is hallott még arról, hogy immár évek óta létezik egy verseny, pontosabban bajnokság nálunk is, amelyen a megújuló energiaforrásokat hasznosító önkormányzatok vesznek részt. Azt már mi is körbejártuk többször, hogy a mindenféle megújuló energiaforrások ideális és optimális mértékben a kistérségek, adott esetben egy-egy önkormányzat számára jelenthetnek alternatívát a hagyományos energiahordozókkal szemben. Ekkora méretben viszonylag jól tervezhetőek a határfeltételek, megfelelően összehangolható a fogyasztás a rendelkezésre álló kapacitásokkal, és a szállítás/elosztás sem jelent indokolatlan többletköltségeket. A rendszer sokszor helyi munkaerővel és helybéli vállalkozásokkal létrehozható, és az üzemeltetése is helyben teremt munkalehetőségeket.

Pontosabb (0,1-0,05 mm pontosságú) méréseket tolómércével végzünk. A tolómérce a műhelygyakorlatban legáltalánosabban használt mérőeszköz. Többféle mérésre alkalmas (hosszúság, vastagság, külső és belső átmérő, magasság, mélység).

Az őszi avarhullással együtt jár néhány speciális szerszám. A lombfúvókról már volt szó korábban. Akkor a cikk után a kommentek már-már a luddizmusba csaptak át, jó csomó ellenérvet sorakoztattak fel az olvasók a lombfúvóval szemben:

• nem hatékony

• hangos

• büdös

• pont a fújó funkció a felesleges, csak a szívás és az aprítás jó benne

Ezekkel bizonyos fokig egyetértek, bizonyos fokig nem (az akkus lombfúvó, amit kipróbáltam, nem volt sem zavaróan hangos, sem büdös, ugyanakkor egy benzinesről mindkettőt el tudom képzelni), de az előtt a felvetés előtt mindenképpen meg kell hajolnom, hogy fura, hogy a lombfúvóról volt már cikk, de a lombseprűről még nem. Ezt pótoljuk a mai napon.

Ez tehát egy lombseprű:

A legenda szerint a lombfúvó eredetileg egy permetező gép volt. Ám a gyártó azt vette észre, hogy a felhasználók a vegyszeradagolót rendszeresen eltávolítják a gépből, és csak fújásra használják. A gyártók pedig olyanok, hogy meglátják a piaci rést, ha az páros lábbal ugrál előttük, úgyhogy a 90-es évekre már csak Amerikában évente közel 1 millió darabot értékesítettek a lombfúvóból.

A tolómérő, tolómérce vagy külföldiül subler (angol nyelvterületen: Vernier Calliper), nagy kedvencem volt a suliban. Főleg miután megtanultam leolvasni a varázslatos elnevezésű nóniusz-skáláról a mért értéket. A subler elnevezést német eredetűnek gondoltam, aztán amikor egyszer Németországban arra ragadtattam magam, hogy kérjek egy "sublert" a helyi szakitól, akkor Hans úgy nézett rám, mint aki nem látott még hülyét. Lehet, hogy a kiejtésemmel volt baj, mindenesetre a félórás könyörgésem végére már tulajdonképpen svédül beszéltem. Megpróbáltam megkeresni a subler név eredetét, és bevallom, először nem találtam. Aztán elvetődtem egy német nyelvű oldalra, ahol a tolómérőről értekeztek és szemben találtam magam ezzel a mondattal: Der Messschieber (auch Schieblehre oder Schublehre) ist ein Längen-Messgerät. Ebből számomra egyértelműen kiderült, hogy a subler elnevezésnek van némi köze a tolómérőhöz. Ezek után végképp nem értem, hogy Hans mit értetlenkedett. Majd a kommentekben megmondjátok.