Furdancs

Mindig azt gondoltam, hogy vannak szétszedhetetlen dolgok. Mindről kiderült, hogy öt perccel tovább kellett volna nézegetem, hogy rájöjjek a dolog nyitjára. Így jártam a merevlemezzel is. Ugyan mindössze csak egyszer fogtam a kezemben úgy egy winchestert, hogy a szétszerelését tervezgettem, és meg is találtam a kis csavarokat, amiket ki kellet volna tekernem, de annyira misztikusnak tűnt az eszköz, hogy egy idő után inkább csak forgattam a kezemben, mint mókus a makkot. Nem mertem nekiállni. Így aztán bekerült a szétszedhetetlennek ítélt eszközök közé. Ez régen volt, azóta már bátrabb vagyok. Egy merevlemezt nemhogy szét lehet szedni, de még kreativitásunkat is kiélhetjük rajta. Készíthetünk belőle például egy pofás kis asztali órát, rendszergazda barátainknak. Az ITT látható leírás szerint nem is tűnik annyira bonyolultnak a dolog. Hajrá!

Forrás: Instructables

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Alább láthattok néhány fotót, melyeket nézegetve, számomra egyértelműen kiderült, hogy nem véletlenül emelkedtünk ki az állatvilágból. Hajt bennünket a problémamegoldás utáni vágy. Vágyainkat pedig így, vagy úgy, olykor cselekedetekre váltjuk. A végeredmény nem mindig sikerül a legjobban.

"A hőszivattyú az olyan, mint egy kifordított hűtőszekrény." - Hangzik az ismert hasonlat. Szerintem pont annyi hasonlóság van köztük, mint egy benzines láncfűrész és egy Harley-Davidson között.

A közös pont a két berendezésben az úgynevezett Carnot-körfolyamat. A titokzatos elnevezésű termodinamikai jelenséget Nicolas Léonard Sadi Carnot francia fizikus fogalmazta meg 1824-ben.
Az általa leírt körfolyamatot végző hőerőgép működése során a környezetének egy melegebb részéből energiát vihet át egy hidegebb területre és az energia egy részét mechanikai munkává alakíthatja. A körfolyamat meg is fordítható. A rendszer külső munka bevezetése által hőenergiát képes átvinni egy hidegebb régióból egy melegebbe. Utóbbi a hőszivattyú működésének vázlata.

A címből akár azt is gondolhatnánk, hogy ma egy böhöm nagy motor házi elkészítését fogom leírni. Nem így lesz. Ma inkább az általános iskolai technika órák világát idézzük meg. Nem emlékszem, hogy annak idején modelleztük volna az villanymotor működését, most viszont pótoljuk. Némi rézdrót, egy fahasáb, pár csavar, egy mágnes és egy ceruzaelem segítségével könnyedén elkápráztathatjuk gyermekünket, ha követjük az alábbi videóban szereplő jóképű fiatalember iránymutatásait. Ha kész vagytok vele, küldjetek fotót, vagy videót: furdancsblog@gmail.com

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt belecsöppentem pár gramofonbuliba. Ezek a barátságosnak indult, majd ittasságba torkollt összejövetelek általában arról szóltak, hogy elővettük a padláson talált régi, valóban bakelitből készült lemezeket, és az ecserin vásárolt gramofonon lejátszottuk őket. Ha megengedtek ennyi szubjektivitást, az alábbi habkönnyű dolgozattal ezekre az időkre emlékszem. Él Londonban egy Livia Ritthaler nevű hölgy, aki mikor Angliába költözött, egy ilyen fából, fémből, és némi papírból készült gramofon elkészítésével ütötte el az időt. Nagy csodát ne várjatok tőle, digitalizálni nyilván nem lehet ezzel a szerkezettel, de a dédi lemezeit szépen le lehet vele játszani. Amíg a kezünk el nem fárad.

Ha minden jól megy, hamarosan beköszönt a napsütéses időszak az időjárásban. Nevezzük ezt tavasznak. Jól jöhet némi kétkezi munka, ha a téli inaktív időszakban, a tévénézés közben ellustult tagjainkba szeretnénk életet lehelni. Készíthetünk például egy napenergiával működő sütőt. Pár dolog kell csak hozzá: kartondoboz, képkeret üveggel, alufólia, és Duct Tape. Az üveg jobb, ha edzett, bár kötve hiszem, hogy bárki is edzett üveggel kereteztet képet. Ha a az ITT olvasható leírás szerint jártok el, akkor ezt, a képen látható káprázatos szerkezetet tudjátok elkészíteni. Hajrá!

Igazából nem találok szavakat, és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy az alábbi fotókon látható "projektor" valójában működik-e. Szerintem nem, de döntsétek el ti. Egy darab cipősdoboz, egy iPhone és egy nagyító kell hozzá. Ha jól látom.

Forrás: cheezburger.com

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is.
Csatlakozz a Furdancs Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

Nyilván szentségtörés egy hagyományosan bambuszból készült hangszert műanyagcsőből "kifaragni", de ha épp nincs más kéznél, akkor legalább barkácsolunk egy kicsit. A gyerek meg örül, mert apa csinált neki egy nagy furulyát. Párunk szemében pedig újra férfiak lehetünk. A bambuszfurulya, eredeti nevén Shakuhachi (ejtsd: sakuhacsi) történetéről ITT olvashattok bővebben. Azt pedig, hogy hogyan készítsünk egyet műanyagcsőből ITT nézhetitek meg. Szerintem remek kis dolgozat a hétvégére. Az alábbi videón meghallgathatjátok, hogy hogy szól egy ilyen hangszer, ha ügyesek voltatok.

Boldogsággal tölt el bennünket, hogy Maglite-játékunkra több száz helyes megfejtés érkezett. Kérdésünkre, miszerint "Melyik évben mutatták be az első Maglite elemlámpát?", a helyes válasz az 1979 volt. A sorsoláson Kondor István nevű olvasónk volt a legszerencsésebb. Az alábbi képen látható nyeremény tehát az ő markát üti. Gratulálunk!

Ma egy olyan eszközről fogunk tanulni, amivel én gyerekkoromban leginkább kardoztam. A felnőttek legnagyobb örömére. Ez a vízmérték. Nevezik még libella műszernek is, én leginkább vízszintmérőnek szoktam hívni, bár nem vagyok benne biztos, hogy helyesen. Majd ti megmondjátok.

Aztán felnőttkoromban is találkoztam a vízmértékkel, legutóbb nem is olyan rég. Talán emlékeztek rá, hogy amikor Árpi barátommal ajtót szereltünk a helyére, nagy szerephez jutott ez a műszer. Anyáztunk is rendesen, hiszen, mint Árpi mondta: "itt az összes kőműves részeg volt". Én megengedőbb voltam. Talán nem volt jó a vízmértékük.