Furdancs

Amikor ezt a szerkezetet megláttam, csak néztem, mint Overdose a szántásban. Ha a gányolás témakörben az ajtógomb-"tuningolós" posztot szerettétek, akkor ezt imádni fogjátok. Már a miliő is csodálatos, ahol ez a "nem tudom mi" készült. Nevezzük gokartnak, bár a klasszikus formától azért messze van. Amit elsőre látni, hogy a meghajtást egy fél robogó biztosítja. Mondjuk ennyi pont elég hozzá, csak a jó felét kell használni. A fotón szereplő darab épp egy vízhűtéses példány, de jó hozzá a léghűtéses motor is. A másik dolog, amit kiemelnék a TÜV-tanúsítvánnyal nyilván nem rendelkező ülés. További részleteket ITT tudhattok meg. A végeredmény szerintem egész hatékony, de hogy néz már ki!?

Akartok nyerni egy ilyen csinos kis MAGLITE lámpát? Persze, hogy akartok. Nem lesz nehéz dolgotok. Mindössze egyetlen kérdésre kell helyesen válaszolnotok, ami így hangzik:

Melyik évben mutatták be az első MAGLITE elemlámpát?

A megfejtést küldjétek el a furdancsblog@gmail.com címre, február 13-ig. Ha a helyes válasz nem megy fejből, nézzetek körül ITT! A fotóra kattintva közelebbről is megismerkedhettek a nyereménnyel, amit a helyes megfejtést beküldők között sorsolunk ki. Ünnepélyes eredményhirdetés: február 15-én!

Új szuperhős jár közöttünk! A már jól ismert cellulózalapú fújható szigetelés mellett a fújható üveggyapot is megjelent a piacon. Ismerkedjünk meg vele!

A fújható üveggyapot már színében is különbözik hagyományos társától. Ez ugyanis fehér. Már ezért is jobban szeretjük, ráadásul könnyen felismerjük. A gyapotdarabok víztaszító tulajdonsággal bírnak és néhány cm hosszú szálai kis vattapamacsként egymáshoz tapadnak. A hópihére emlékeztető anyagot a csomagoláskor összepréselik, bálázzák. Így a felhasználási területtől függően akár 1-1,4 m3 is lehet egy 16,6 kg-os bála tartalma.

Most őszintén! Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy csak kellene építeni egy jégkunyhót, külföldiül iglut. Nekem megfordult a fejemben, de akkor június volt és ittas voltam. Nem mondom, hogy ott és akkor, egy Balaton-parti strandon nem fogtam hozzá. Annyit elárulhatok, hogy nem lett jó vége, de ez egy másik blog témája. Most viszont mind az alapanyag, mind a hőmérséklet adott ahhoz, hogy egy iglu építésével belekóstólhassunk az eszkimók mindennapi életébe. A nyugati embernek nyilván nem elég, ha "csak úgy" épít egy jégkunyhót. Mindenképpen meg akarja mutatni, hogy mindenkinél magasabb szinten áll. Kreativitásban és művészi értékekben is fölé helyezkedik az eszkimónak. Pedig ő, az eszkimó, csak nem szeretne fázni. Erről szól a jégkunyhó, nem többről. Ha a nyugati ember egy izgalmas hétvégét szeretne eltölteni a gyerekeivel az más tészta. Az alábbi színes iglut és elkészítésének dokumentációját ITT nézhetitek meg. Aztán ha van kedvetek, hozzá is láthattok. Mitagadás, ennek az iglunak az elkészítése igényel némi előkészítést, de a végére szerintem egész jól fog kinézni. Hajrá!

Először is! Ne mondjátok el senkinek, hogy a "szög beverésére" kerestem rá a neten, amikor szemem elé került az Ezermester, alább olvasható 1974 áprilisában megjelent cikke. A cikk szerzője G. Szabó Judit e példával próbálja bemutatni hogyan csempészne "életszagot" a korabeli, néhol száraznak mondható szakmai cikkekbe. Az alábbi írás, közel harminc év távlatából, leginkább aranyosnak mondható. Mi szeretjük.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi a csuda az a cajon (ejtsd: "kachón", spanyol eredetű, jelentése: doboz). A cajon nem más, mint egy ütőhangszer, a perkások (ütőhangszeresek) egyik kedvenc játékszere. Leginkább egy dobozra hasonlít, ahogy a neve is utal rá, de madáretetőnek is szokták hívni. Ha megnézitek az alábbi fotót, rájöttök, hogy miért.

Tekintve, hogy a helsinki illetőségű szobrászművész, bizonyos Miina Äkkijyrkkä, közel ötven évig dolgozott tehenekkel, adta magát, hogy szoborba öntse őket, így tisztelegve e csodás állatok előtt. A művésznő gondolt egyet és körbetelefonálta Finnország jó néhány autóbontóját, hogy önkifejezéséhez beszerezhesse a hozzávalókat. Csodálkozzunk együtt az alábbi szobrokon!

A saturól két meghatározó élményem van. Az egyik a haverom azonos nevű kutyája, aki egy napos délután úgy tépte le rólam a gatyát, mintha rajtam se lett volna. A másik a Casino című film idevágó jelenete (18+) Nem tudom, melyik volt nagyobb élmény. Emellett, bármilyen meglepő, a satu egy szerszám is. Nem is akármilyen. A satu a rögzítőszerszámok terminátora.

Itt ez a figura, akit Jesse Hacketnek hívnak. Legszívesebben azzal tölti az idejét, hogy mindenféle szemétdombokról és hulladékgyűjtő helyekről szed össze olyan cuccokat, amikből aztán hangszereket tud eszkábálni. Elmondása szerint az ötletet Afrikából hozta, ahol a szegénység, pénztelenség miatt valóban rákényszerülnek az emberek, hogy akár szemétből készítsenek maguknak hangszert. Miután elkészültek, saját stúdiójában zenél riszájkling zeneszerszámaival. Nézzük együtt!

A videóban szereplő fiatalember művészetében ITT merülhettek el komolyabban.

Forrás: GreenThing

Lapfüggöny panelek anyagának választhatunk rolóanyagot, vagy méteráruként kiválasztott és méretre varrt textilt. Előbbi esetében a lézerrel vágott, többnyire poliészter anyagok azért egyedülállóak, mert az oldalsó éleknél nem látszik visszahajtás, nincs eldolgozás, és az anyag így sem bomlik. Milliméter pontossággal szabható a megfelelő méretre. Ugyan a rolóanyagok színvilága és mintái is fantasztikus kínálatban állnak a rendelkezésre ennél már csak a textilek variáció nagyobbak. Itt viszont el kell fogadnunk, hogy a varrás látszani fog az anyagon keresztül. Ne engedjünk a csábításnak, amivel a szép organzák áttetszősége hívogat minket. Csak olyan anyagot válasszunk, ami a tépőzáras fel- és levételnek szakadásmentesen ellenáll. Mintázat: Figyelem - az igazán szép nagymintás lapfüggöny mintázata kinyitott állapotban éppen fedi egymást. Vagyis a panelek azonos mintával kell, hogy készüljenek. Fontos, hogy olyan anyagot válasszunk (vagy úgy kalkuláljuk a panelméretet), hogy kevés leeső felesleg maradjon, különben borsos árat fizethetünk majd a dekorációra.